Látás képessége - belső bölcsességed/ benned rejlő ERŐ felismerése
2024. nov. 12. 3:02 ,
Nincsenek hozzászólások
"Azon a napon, amikor egy vak ember visszanyeri a látását az első dolog, amit eldob, az a bot, amely egész életében segítette."
Képzeld el, milyen lenne, ha valaki, aki egész életében vak volt, egyszer csak visszanyerné a látását. Az első dolog, amit tenne, hogy eldobná a botját, ami addig a mindennapjainak része volt.
Ez elég erőteljes kép, ugye?
Ez azt jelenti, hogy amikor valaki végre túllép egy régi, korlátozó dolgon, mondjuk egy rossz szokáson, vagy egy olyan dolgon, amibe kapaszkodott, valami olyasmin ami által biztonságban érezze magát, akkor eljön az a pillanat, amikor elengedheti azt.
Olyan ez, mint amikor valaki egy nehéz időszakon megy keresztül, és az út során kialakít bizonyos szokásokat vagy viselkedéseket, hogy megküzdjön vele.
Viszont amikor végre sikerül továbblépni, ezeket a "támogató eszközöket" már nem akarja vagy nem is kell tovább cipelnie.
Ez lehet valami, amire addig szüksége volt, egy védekező mechanizmus vagy egy régi szokás, de most, hogy új szintre lépett, már nincs rá szüksége.
Így van ez, az identitásváltás esetében is.
Hajlamosak vagyunk hozzászokni ahhoz, hogy kiként gondolunk magunkra, és néha még akkor is kapaszkodunk a régi dolgokba, ha már nem szolgálnak minket.
Az új helyzetek pedig mindig hoznak némi bizonytalanságot, mint amikor valaki eldobja a botját, és meg kell tanulnia máshogy járni.
Tehát, az amikor elértünk egy új szintet az életünkben, akkor fel kell ismernünk, hogy nem ragaszkodhatunk örökké a régi "mankóinkhoz". ️
Ha ezt sikerül megtenni, az igazi áttörés, és kezdetét veszi az út egy kiteljesedetebb életet felé.
Mit gondolsz, mi lehet az oka annak, hogy az egyének sokszor inkább maradnak a kényelmi zónájukban, még akkor is, ha az korlátozza őket?
Ne feledjétek, nincs jó vagy rossz válasz – a itt (is) a nyitás a lényeg. 
Beuss
#napitérnyitókérdésed #belsőlátás #kérdésereje
Volt már olyan élményed, amikor el kellett engedned valamit, ami addig fontos támaszod volt, a továbblépéshez?
Szerinted miért olyan nehéz néha elengedni a régi szokásainkat vagy kapaszkodóinkat, még akkor is, ha már nem szolgálnak minket?
Milyen érzéseket vált ki belőled az, hogy elhagyod a megszokott, biztonságot adó dolgokat, amikor új szakaszba lépsz az életedben?
Hogyan viszonyulsz az identitásod változásaihoz?
Könnyen elfogadod, vagy inkább ragaszkodsz a régi énképedhez?
Mi volt az a legnagyobb „bot”, amit valaha el kellett dobnod ahhoz, hogy tovább lépj?
Volt már olyan, hogy egy régi szokásod vagy gondolkodásmódod hátráltatott abban, hogy új lehetőségeket fedezz fel?
Mit jelent számodra az igazi szabadság az életedben, és milyen áldozatokkal járhat ennek elérése?
Hogyan tudsz különbséget tenni aközött, hogy mi az, amit érdemes megtartani az életedben, és mi az, amit el kell engedned?
Szerinted hogyan lehet felismerni, hogy eljött az idő egy régi támasz elhagyására?